MélyPont

Van, amikor meglátogat a sötétség.
Nevét kimondani nem lehet.
Észre sem veszem,
s már ott ül a az ágyamon.
Kétséget,
s fájdalmat olt szívembe.
Összezavar,
majd kinevet.
A fájdalomtól sírni nem lehet.
Senki sincs,
aki megvigasztalhatna ilyenkor. 

A félelem és fájdalom a kísérői.
Sajnálnak most tudom.
De én következtem a sorban.
Meg kellett látogatniuk, tudom. 

Ez az éjszaka nehéz lesz.
Magával akarják vinni a szívemet.
Mellettem senki,
védtelenül állom a rohamot.
Kétségekkel bombázzák a szívemet.