Mélypont

Van, amikor meglátogat a sötét herceg. 

Nevét kimondani nem lehet. 

Észre sem veszem, 

s már a az ágyamon ül. 

Kétséget, s fájdalmat olt szívembe. 

Összezavar, majd kinevet. 

A fájdalomtól sírni nem lehet. 

Senki sincs, aki megvigasztalhatna ilyenkor. 

A félelem és fájdalom a kísérői. 

Sajnálnak most tudom. 

Én következtem a sorban. 

Meg kellett látogatniuk, tudom. 

Ez az éjszaka sohasem ér véget. 

Magával akarják vinni a szívemet. 

Mellettem senki, 

védtelenül állom a rohamot. 

Kétségekkel bombázzák a szívemet.