Összekusza

Mikor már végre lezárom a rólad szóló fejezetet,
és végre kilépek egy másik ajtón,
akkor a telefon megszólal.
A hangod felkavar.
Már azt hittem, tudok feledni.
Mért nem?
Mért kezdődik újra,
elölről?
Mért kell sebeket felszakítani?
És dönteni nyomorba,
végleg.
Rabság a sírig.
Olyan hülye vagy!
Tetessék, most kimondtam!