Neked

Esténként, mikor már mindent puha sötétség borít, a másik szobából átszivárognak nagyszüleim hangjai. Lassan kúsznak felém. A szavakat elnyeli a fal. Csak valami bársonyos zöngés hallik. Hallgatom. Próbálom kivenni a szavakat. Nem értem őket. Nem hallom rendesen. A figyelem és a nap eseményei aztán álomba ringatnak. Biztonságot ad és betakar. Olyan, mint egy altató.