Metamorfózis

Azt hiszem gonosz játékot űztünk,

s olyanok voltunk, 

mint a gyermekek.

Élveztük, 

ha fáj.

Nem lehetett másnak megvallani,

csak neked,

mit teszek.

Miközben önmagam keresem,

hogyan szórom szét érzéseimet

másoknak,

érdemtelenül.

Vallottuk egymásnak

az éj leple alatt. 

S nem vettük észre,

hogy az a másiknak fáj.

Megvallott csókok, ölelések.

Megmagyarázott hiány. 

Felszakadt, vérző sebek.
Magad lettél a titkos ajtó, 
amin ha belépek,
minden titkomat felfedhetem.
Te láttál egészben,
s én téged.
Megértettük egymást,
hasonló dolgokat művelők.
A közös titok összekötött.
S észre sem vettük, 
amikor valami mássá
lassan átlényegült.