Átkozott Valentin!

Van egy szó, ki nem mondd!
Shhh! Titok.
Mert mint buborék foszlik semmivé.
A szó tabu.
Érzed, érzem.
Beledöglünk és mégsem.
Játszunk.
Mert félünk érzelmekről beszélni vele. 

Így könnyebb,
becsapjuk magunkat.
Sosem lesz teljes az egész.

A nagynénim szerint, az életben minden pillanat ajándék.
Majd megtudom.
Csak azt tudom, hogy vannak napok, amik végtelenül lelassulnak, monotonná válnak és elkenődnek.
Hiába fekszem csukott szemmel az ágyon, akkor sem lesz végük soha.
Gyötrelem. 

Ma sem hívott,
és én sem kerestem.
Tudom,
hogy szenved.

Álmomban meredten nézem
a kezemben dobogó véres szívem. 

Ma sem lesz enyhülés.

Örökké tart a tél.