Hallgatás

Kifelé bámul az ablakon. 
Minden nyugodt, csendes. 
Mint egy mellékes dolgot mondja, 
az ő szíve összezavarodott... 
Nézek rá, nem értem. 
Csend van, mélységes. 
Figyelek. 
Belül kavarognak az érzelmek. 
Az arcomat figyeli.
Vár. 
Várna szavakat, 
legalább egyet. 
Ami biztonságot adna, 
megerősítést.
Én próbálok terelni. 
Félek. 
Érzem, lépni kellene és vallani. 
De csak hallgatok... 
Ő is hallgat. 
Súlyos csend. 
Nem tudja mi legyen...
Aztán szedelőzködik, 
és elmegy.
Az ajtó bezáródik. 
Bennem minden sejt ugyanazt a szót kiálltja...